Elterjedése:
Irodalmi adatok szerint a több, mint 200 genuszba tartozó 3700-at meghaladó számú leírt gubacsatka-fajból mindössze egy faj, az Aceria granati (Canestrini et Massalongo) (Aceri: Prostigmata: Eriophydae) fordul elő gránátalmán, amelyet Olaszországban írtak le (Davis és mtsai 1982, Amrine és Stasny 1994, 1996). Ez a széles körben elterjedt kártevő atkafaj Európán kívül (pl. Ciprus, Franciaország, Görögország, Macedónia, Montenegró, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Szerbia, Szlovénia, Törökország) Ázsia, Közel-Kelet és Észak-Afrika számos országában is megtalálható (de Lillo 2013). A fajt tápnövényével behurcolták más földrészek szubtrópusi, trópusi vidékeire is pl. Kaliforniába (Keifer 1952). Kártevő atkafajként tartják nyilván Indiában és Dél-Afrikában. Afrika déli részén a 25 legjelentősebb kártevő gubacsatka-faj egyike (Meyer és Craemer 1999). Az A. granati előfordulása Magyarországon eddig is ismeretlen volt.
A gránátalma levelein gubacsatka előfordulására utaló kárképet először 2011 nyarán figyeltünk meg Velencén, a Bence-hegy egyik magánkertjében 8 éves gránátalma bokor néhány hajtásán. A tünetek 2012-ben több hajtás levelein erőteljesen jelentkeztek, 2013-ban pedig már súlyos formában léptek fel és megjelentek a károsodott bokor melletti gránátalma cserjén is.
Gazdanövénye:
Gránátalma (Punica granatum L.)
Bonszáj növényeket is károsít.
Morfológia:
A többnyire narancssárga valamint világos okkersárga, kisebb részben sárgásfehér színű egyedek a szorosan zárt levél sodratban éltek. A kifejlett nőstény átlagos testhossza 177 (148-218) µm.
Az elő-hátpajzs sertéi a pajzs hátulsó szegélyén erednek és hátrafelé irányulnak. A félkör alakú hátpajzs elülső része rövid nyúlványban végződik. Az első-hátpajzs mintázata jellegzetes. A középvonal rövid, nem teljes, bizonyos egyedeken hiányzik. A középvonal melletti egy-egy szomszédos admedián vonal teljes: a pajzs hátulsó szegélyétől a pajzs elülső szegélyéig, a nyúlvány széléig terjed. Az admedián vonal és az elő-hátpajzs oldalszegélye közötti két-két szubmedián vonal nem teljes. Számos szabálytalan, rövid vonal húzódik az admedián vonalak, az admedián és a szubmedián vonalak, valamint a szubmedián vonalak közötti részen. Az elő-hátpajzs oldalsó szegélye és a két láb csípőizületei között sorokban apró dudorok (mikrotuberkulumok) találhatók.
A kifejlett egyed a végtagokon és a testen a genuszra jellemző valamennyi sertével rendelkezik. A lábak rövidek: az elülsők átlagos hossza 28 (26-30) µm, a hátulsóké 25 (24-25) µm. A lábvégi fésűskarom (empodium) 3(-4)-sugarú. Az elülső és hátulsó lábak csípőizületei alkotta első és második mell-lemez (coxisternae I és II), valamint a szájszervtáj alatti nyaklemez dudorokkal sűrűn borítottak.
A hasi és a háti félgyűrűk száma azonos (60-75). Mind a hasi, mind a háti félgyűrűkön +-gömbölyű mikrotuberkulumok találhatók. A farok lebenyek alakja és mérete normális.
A nőstény ivarszervét borító fedlapon (fedőlemezen) egy sorba rendezve 12-14 - a fedőlap síkjából kiemelkedő - hosszanti csík található. A hím ivartájéka apró dudorokkal sűrűn borított.
Kárkép:
A megtámadott bokrok levelei erősen csavarodtak, torzultak, a levélszél általában a fonáki, kisebb részben a levél színe felé besodródott. A levélsodratot kibontva, abban elhalt szövetrészeket figyeltünk meg. A besodródott levél bőrszövete a szívogatás hatására gyakran elbarnult. Súlyos esetben friss hajtásokon a levelek nem, vagy alig fejlődtek ki. A csavarodott, sodródott levelek korán sárgultak és lehullottak a hajtásról. A károsított leveleken az atka valamennyi fejlődési alakja: lárva, nimfa, kifejlett egyed (nőstény és hím) előfordult. Nem tapasztaltunk hasonló kárképet a velencei kert távolabb eső (10-30 m) gránátalmáin, továbbá gránátalma cserjék levelein a Budapesti Corvinus Egyetem Budai Arborétumában, valamint közterületre ültetett gránátalma bokrokon Budakeszin és a Budapest Szálló környékén Budapesten.
Életmód:
A szívogatás hatására a levél széle a fonáki oldal felé besodródik, gyakran olyan szorosan, hogy szinte a teljes levéllemez láthatatlanná válik. Az atkák a spirálisan besodródott levelében táplálkoznak és szaporodnak (Meyer 1996). Az atka tehát egy olyan rendellenes növényi struktúrát alakíttat ki a maga számára, amely búvó-, szaporodó- és táplálkozó helyet biztosít a népesség számára. Az atkák nagy számban találhatók meg e rendkívül kis helyen. A vizsgálatunk során a besodródott levélben tripsz lárvák és kifejlett tripsz egyedek is előfordultak. A kártétel erősödésével a levelek lehullanak. Egymást követő években a bekövetkező idő előtti lombvesztés a növény kondícióját gyengíti. A kontinentális éghajlaton a faj nyugalmi időszakot a rügyekben tölti. A tényészidőszak kezdetétől az áttelelt nőstények a leveleken kezdenek táplálkozni, ennek hatására a levelek széle besodródik, a levél torzul.
Várható jelentőség:
Hazánkban a gránátalma a kisebb jelentőségű növények közé tartozik, nem nevezhető széles körben ültetett díszcserjének. A gránátalma gubacsatka a gazdanövény fő elterjedési területén levélhullással, virághullással, valamint terméskieséssel járó kártételt képes okozni. A leveleken okozott szembetűnő kár a növény díszítő értékét kifejezetten rontja. Több egymást követő évben okozott erős erős kártétel a megtámadott bokrok egyes ágainak pusztulását is okozhatja. Az utóbbi 50 évben jelentősen megnövekedett áruforgalom valamint az éghajlatban zajló változások is hozzájárulnak több jövevény ízeltlábú faj megtelepedéséhez és tömeges elszaporodásához (Csóka és mtsai 2012).
Forrás: Növényvédelem 49. évfolyam 2013 december, 12. szám 576-580. oldal
Védekezési lehetőségek (amennyiben szükséges):
Hatóanyagok közül: abamektin (felszívódó és transzlamináris hatás) és etoxazol (kontakt és transzlamináris hatás) hatóanyagok bármelyikével.
Irodalmi adatok szerint a több, mint 200 genuszba tartozó 3700-at meghaladó számú leírt gubacsatka-fajból mindössze egy faj, az Aceria granati (Canestrini et Massalongo) (Aceri: Prostigmata: Eriophydae) fordul elő gránátalmán, amelyet Olaszországban írtak le (Davis és mtsai 1982, Amrine és Stasny 1994, 1996). Ez a széles körben elterjedt kártevő atkafaj Európán kívül (pl. Ciprus, Franciaország, Görögország, Macedónia, Montenegró, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Szerbia, Szlovénia, Törökország) Ázsia, Közel-Kelet és Észak-Afrika számos országában is megtalálható (de Lillo 2013). A fajt tápnövényével behurcolták más földrészek szubtrópusi, trópusi vidékeire is pl. Kaliforniába (Keifer 1952). Kártevő atkafajként tartják nyilván Indiában és Dél-Afrikában. Afrika déli részén a 25 legjelentősebb kártevő gubacsatka-faj egyike (Meyer és Craemer 1999). Az A. granati előfordulása Magyarországon eddig is ismeretlen volt.
A gránátalma levelein gubacsatka előfordulására utaló kárképet először 2011 nyarán figyeltünk meg Velencén, a Bence-hegy egyik magánkertjében 8 éves gránátalma bokor néhány hajtásán. A tünetek 2012-ben több hajtás levelein erőteljesen jelentkeztek, 2013-ban pedig már súlyos formában léptek fel és megjelentek a károsodott bokor melletti gránátalma cserjén is.
Gazdanövénye:
Gránátalma (Punica granatum L.)
Bonszáj növényeket is károsít.
Morfológia:
A többnyire narancssárga valamint világos okkersárga, kisebb részben sárgásfehér színű egyedek a szorosan zárt levél sodratban éltek. A kifejlett nőstény átlagos testhossza 177 (148-218) µm.
Az elő-hátpajzs sertéi a pajzs hátulsó szegélyén erednek és hátrafelé irányulnak. A félkör alakú hátpajzs elülső része rövid nyúlványban végződik. Az első-hátpajzs mintázata jellegzetes. A középvonal rövid, nem teljes, bizonyos egyedeken hiányzik. A középvonal melletti egy-egy szomszédos admedián vonal teljes: a pajzs hátulsó szegélyétől a pajzs elülső szegélyéig, a nyúlvány széléig terjed. Az admedián vonal és az elő-hátpajzs oldalszegélye közötti két-két szubmedián vonal nem teljes. Számos szabálytalan, rövid vonal húzódik az admedián vonalak, az admedián és a szubmedián vonalak, valamint a szubmedián vonalak közötti részen. Az elő-hátpajzs oldalsó szegélye és a két láb csípőizületei között sorokban apró dudorok (mikrotuberkulumok) találhatók.
A kifejlett egyed a végtagokon és a testen a genuszra jellemző valamennyi sertével rendelkezik. A lábak rövidek: az elülsők átlagos hossza 28 (26-30) µm, a hátulsóké 25 (24-25) µm. A lábvégi fésűskarom (empodium) 3(-4)-sugarú. Az elülső és hátulsó lábak csípőizületei alkotta első és második mell-lemez (coxisternae I és II), valamint a szájszervtáj alatti nyaklemez dudorokkal sűrűn borítottak.
A hasi és a háti félgyűrűk száma azonos (60-75). Mind a hasi, mind a háti félgyűrűkön +-gömbölyű mikrotuberkulumok találhatók. A farok lebenyek alakja és mérete normális.
A nőstény ivarszervét borító fedlapon (fedőlemezen) egy sorba rendezve 12-14 - a fedőlap síkjából kiemelkedő - hosszanti csík található. A hím ivartájéka apró dudorokkal sűrűn borított.
Kárkép:
A megtámadott bokrok levelei erősen csavarodtak, torzultak, a levélszél általában a fonáki, kisebb részben a levél színe felé besodródott. A levélsodratot kibontva, abban elhalt szövetrészeket figyeltünk meg. A besodródott levél bőrszövete a szívogatás hatására gyakran elbarnult. Súlyos esetben friss hajtásokon a levelek nem, vagy alig fejlődtek ki. A csavarodott, sodródott levelek korán sárgultak és lehullottak a hajtásról. A károsított leveleken az atka valamennyi fejlődési alakja: lárva, nimfa, kifejlett egyed (nőstény és hím) előfordult. Nem tapasztaltunk hasonló kárképet a velencei kert távolabb eső (10-30 m) gránátalmáin, továbbá gránátalma cserjék levelein a Budapesti Corvinus Egyetem Budai Arborétumában, valamint közterületre ültetett gránátalma bokrokon Budakeszin és a Budapest Szálló környékén Budapesten.
Életmód:
A szívogatás hatására a levél széle a fonáki oldal felé besodródik, gyakran olyan szorosan, hogy szinte a teljes levéllemez láthatatlanná válik. Az atkák a spirálisan besodródott levelében táplálkoznak és szaporodnak (Meyer 1996). Az atka tehát egy olyan rendellenes növényi struktúrát alakíttat ki a maga számára, amely búvó-, szaporodó- és táplálkozó helyet biztosít a népesség számára. Az atkák nagy számban találhatók meg e rendkívül kis helyen. A vizsgálatunk során a besodródott levélben tripsz lárvák és kifejlett tripsz egyedek is előfordultak. A kártétel erősödésével a levelek lehullanak. Egymást követő években a bekövetkező idő előtti lombvesztés a növény kondícióját gyengíti. A kontinentális éghajlaton a faj nyugalmi időszakot a rügyekben tölti. A tényészidőszak kezdetétől az áttelelt nőstények a leveleken kezdenek táplálkozni, ennek hatására a levelek széle besodródik, a levél torzul.
Várható jelentőség:
Hazánkban a gránátalma a kisebb jelentőségű növények közé tartozik, nem nevezhető széles körben ültetett díszcserjének. A gránátalma gubacsatka a gazdanövény fő elterjedési területén levélhullással, virághullással, valamint terméskieséssel járó kártételt képes okozni. A leveleken okozott szembetűnő kár a növény díszítő értékét kifejezetten rontja. Több egymást követő évben okozott erős erős kártétel a megtámadott bokrok egyes ágainak pusztulását is okozhatja. Az utóbbi 50 évben jelentősen megnövekedett áruforgalom valamint az éghajlatban zajló változások is hozzájárulnak több jövevény ízeltlábú faj megtelepedéséhez és tömeges elszaporodásához (Csóka és mtsai 2012).
Forrás: Növényvédelem 49. évfolyam 2013 december, 12. szám 576-580. oldal
Védekezési lehetőségek (amennyiben szükséges):
Hatóanyagok közül: abamektin (felszívódó és transzlamináris hatás) és etoxazol (kontakt és transzlamináris hatás) hatóanyagok bármelyikével.