Elterjedése:
A mediterrán régióban és a Kanári szigeteken őshonos, pontuszi tűzmoly [Duponchelia fovealis (Zeller)] (Lepidoptera: Crambidae), amely ma már meg honosodott Európa több országában, Közép és Észak Afrikában (Brambila és Stocks 2010, Efil és msai 2011), valamint Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban is (Bethke és Vander Mey 2011, Brambila és Stocks 2010, Hoffman 2010). A hidegebb klímájú területeken elsősorban növényházi kártevő, szabadföldi áttelelését még nem figyelték meg (Faquaet 2000, Brambila és Stocks 2010). A magyarországi előfordulását 1994-ben írta le először Szabóky (1994), viszont csak 2006 óta okoz a dísznövény termesztőknél jelentős károkat. Feltehetőleg dísznövény szaporítóanyag behozatallal került Magyarország területére. Hazánkban növényházi kártevőként tartják számon, elsősorban a dísznövénytermesztésben, de károsítását leírták már zöldséghajtatásban is (Pénzes 2006). Bár a dísznövénytermesztés hazánkban viszonylag kis termőfelülettel rendelkezik (kb. 2800 ha, amelyből 320 ha a növényházi termesztés), kertgazdaságunk egyik fontos ágazata, termelési értéke jelentős. Legkedveltebb növények a szegfű, a gerbera, a rózsa, a hagymás virágok, az őszi krizantém, egyéb vágott virágok pl. a vágott Gypsophyla. Ezen növények termelési értéke 8–9 milliárd forint (Schmidt és mtsai 2000).
Gazdanövényei:
A pontuszi tűzmoly lárvájának károsítása legalább 35 növénycsaládra (pl. Asteraceae, Euphorbiaceae, Primulaceae) kiterjed, a vízi növényektől kezdve egészen a faiskolai, valamint növényházi dísznövényekre (Van Deventer 2009, Zimmermann 2004, Clark 2000, MacLeod 1996). A leggyakoribb tápnövényei között szerepelnek a krizantém (Chrysanthemum x grandiflorum), a karácsonyi kaktusz (Schlumbergera sp.), a mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima) és a ciklámen (Cyclamen persicum), de emellett sok más kultúrában is jelentős károkat okoz világszerte (Bonsignore és Vacante 2010, Marek és Bártová 1998).
Morfológia:
A faj körülbelül 10 mm testhosszúságú, 19 - 21 mm szárnyfesztávolságú kisméretű lepke. Testének színezetét a barna különböző árnyalatai adják. Elülső szárnyain két világos, sárgás színű keresztirányú vonal található. A hátsó sávon a szárnyvég felé ívesen kinyúló, öblösödő forma látható, ez a jellegzetes minta alapján a faj könnyen azonosítható. A potrohon világos krémszínű gyűrűk láthatók, a hímek potroha vékony, a szárnyvégeken túlnyúló. A nőstények potroha rövidebb és vaskosabb.
Az imágók éjjel aktívak, nappal a növények között megbújva pihennek, csak zavarásra röppennek föl. A növényállomány felett alacsonyan és gyorsan repülnek, útjukat többször kis időre megszakítva. A rövid szünetek miatt röptük jellegzetes mintázatot mutat.
A kifejlett egyedek élettartama 1-2 hét. A bábból történő kibújás után szinte azonnal párosodni kezdenek. A nőstények a párzást követő 24 órában megkezdik a tojásrakást, egy nőstény egyed élete során 200-nál is több tojást rakhat, amelyeket jellemzően kisebb csomókba (3 – 10 db) helyezik el. Kedvelt tojásrakó helyeik a levélfonáki érzugok, de találkozhatunk petékkel a növények szártövi részén, a talaj felső rétegében vagy akár a növényház üvegfalán is. A peték kb. 0,5 mm átmérőjűek. Színük kezdetben sárgásfehér, később az embrió fejlődésével pirosas. A tojásokból a lárvák növényházi körülmények között 4-9 nap alatt kelnek ki.
A tojásokból kikelő fiatal hernyók 1,5 mm hosszúságúak, fejük fényesen barna vagy fekete, a fej mögötti szelvényen egy sötét színű szklerotizálódott lemez látható. Testük alapszíne lazacrózsaszín, mely a fejlődés során a tápnövény függvényében változik. Testük ízein szürkés-feketés foltok láthatóak, a foltokon kitinszőrök találhatóak. Fejlődésük növényházi körülmények között 3 - 4 hétig tart.
(Forrás:http://agraragazathu.web.maxer.hu/cikk/uj-novenyhazi-kartevo-pontuszi-tuzmoly-duponchelia-fovealis-zeller-1847-magyarorszagon)
Kárkép:
A nőstények párosodást követően a tojásokat általában a levelek fonákjára, az érzugokba rakják, de található tojás a szár alsó részén is, közel a talajhoz, valamint a talaj felső rétegeiben (Trematerra 1990, Guda és mtsai 1988, Bonsignore és Vacante 2010, Brambila és Stocks 2010, Hoffman 2010, Billen 1994). A tojásokból kikelt növényi részekkel táplálkozó lárvák okozzák a kártételt (Brambila és Stocks 2010). A pontuszi tűzmoly fejlődésének idejét nagymértékben befolyásolja a hőmérséklet. Növényházi körülmények között 8–9 nemzedék figyelhető meg évente, bár a nemzedékek át fednek (Romeijn 1996, Bonsignore és Vacante 2010, Pijnakker 2001). A lárvák a párás környezetet szeretik, leggyakrabban az elhalt levelek és a talaj között árnyékos helyen húzódnak meg (Bethke és Vander Mey 2011). Szinte bármilyen növényi részen, így a gyökereken, a leveleken, a virágokon és a terméseken egyaránt okoznak károkat (Messelink és Van Wensveen 2003, Bethke és Vander Mey 2011, Bonsignore és Vacante 2010, Pijnakker 2001, Hoffman 2010). Az idősebb lárvák akár egy puhább, fás szárú növény szárába is berághatnak (Hoffman 2010, Pijnakker 2001, Romeijn 1996, Guda és mtsai 1988), de gyakran megfigyelhető táplálkozásuk bomló növényi maradványokon is (Pijnakker 2001). Gyakran hagynak maguk után szövedéket és rágásnyomokat a talaj felszínén vagy a cserepek között (Derksen és Whilby 2011, Messelink ésVan Wensveen 2003). A lárva kártétele a növény kondíciójának leromlását és hervadását eredményezi. Növényvédelmi szempontból a megrágott növényi részeken könnyen megtelepedő másodlagos szervezetek, például a Botrytis cinerea megjelenése sem elhanyagolható (Guda és mtsai 1988).
Védekezés:
A pontuszi tűzmoly ellen biológiai (Bacillus thuringiensis és Hypoaspis miles ) és kémiai módszerekkel lehet védekezni. Ahhoz, hogy a növényvédelmi kezeléseket a megfelelő időben tudjuk elvégezni, elengedhetetlen a kártevő hatékony csapdázása, hiszen a rajzását így tudjuk figyelemmel kísérni (Bonsignore és Vacante 2010, Van Deventer 2009, Guda és mtsai 1988). A kártevő megfigyelésére Hollandiában szexferomon csapdát fejlesztettek ki (Pénzes 2006), amely bár kereskedelmi forgalomban kapható (Koppert, Biobest) a feromon azonosításáról és teszteléséről nem érhető el relenváns közlemény. A szexferomon csalétek hatékonyságát azonban több irodalmi adat is alátámasztja (Bonsignore és Vacante 2010, Brambila és Stocks 2010, Zandigiacimo és Buian 2007).
Forrás: Növényvédelem 50. évfolyam, 8. szám, 2014. augusztus 357-358. oldal
A mediterrán régióban és a Kanári szigeteken őshonos, pontuszi tűzmoly [Duponchelia fovealis (Zeller)] (Lepidoptera: Crambidae), amely ma már meg honosodott Európa több országában, Közép és Észak Afrikában (Brambila és Stocks 2010, Efil és msai 2011), valamint Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban is (Bethke és Vander Mey 2011, Brambila és Stocks 2010, Hoffman 2010). A hidegebb klímájú területeken elsősorban növényházi kártevő, szabadföldi áttelelését még nem figyelték meg (Faquaet 2000, Brambila és Stocks 2010). A magyarországi előfordulását 1994-ben írta le először Szabóky (1994), viszont csak 2006 óta okoz a dísznövény termesztőknél jelentős károkat. Feltehetőleg dísznövény szaporítóanyag behozatallal került Magyarország területére. Hazánkban növényházi kártevőként tartják számon, elsősorban a dísznövénytermesztésben, de károsítását leírták már zöldséghajtatásban is (Pénzes 2006). Bár a dísznövénytermesztés hazánkban viszonylag kis termőfelülettel rendelkezik (kb. 2800 ha, amelyből 320 ha a növényházi termesztés), kertgazdaságunk egyik fontos ágazata, termelési értéke jelentős. Legkedveltebb növények a szegfű, a gerbera, a rózsa, a hagymás virágok, az őszi krizantém, egyéb vágott virágok pl. a vágott Gypsophyla. Ezen növények termelési értéke 8–9 milliárd forint (Schmidt és mtsai 2000).
Gazdanövényei:
A pontuszi tűzmoly lárvájának károsítása legalább 35 növénycsaládra (pl. Asteraceae, Euphorbiaceae, Primulaceae) kiterjed, a vízi növényektől kezdve egészen a faiskolai, valamint növényházi dísznövényekre (Van Deventer 2009, Zimmermann 2004, Clark 2000, MacLeod 1996). A leggyakoribb tápnövényei között szerepelnek a krizantém (Chrysanthemum x grandiflorum), a karácsonyi kaktusz (Schlumbergera sp.), a mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima) és a ciklámen (Cyclamen persicum), de emellett sok más kultúrában is jelentős károkat okoz világszerte (Bonsignore és Vacante 2010, Marek és Bártová 1998).
Morfológia:
A faj körülbelül 10 mm testhosszúságú, 19 - 21 mm szárnyfesztávolságú kisméretű lepke. Testének színezetét a barna különböző árnyalatai adják. Elülső szárnyain két világos, sárgás színű keresztirányú vonal található. A hátsó sávon a szárnyvég felé ívesen kinyúló, öblösödő forma látható, ez a jellegzetes minta alapján a faj könnyen azonosítható. A potrohon világos krémszínű gyűrűk láthatók, a hímek potroha vékony, a szárnyvégeken túlnyúló. A nőstények potroha rövidebb és vaskosabb.
Az imágók éjjel aktívak, nappal a növények között megbújva pihennek, csak zavarásra röppennek föl. A növényállomány felett alacsonyan és gyorsan repülnek, útjukat többször kis időre megszakítva. A rövid szünetek miatt röptük jellegzetes mintázatot mutat.
A kifejlett egyedek élettartama 1-2 hét. A bábból történő kibújás után szinte azonnal párosodni kezdenek. A nőstények a párzást követő 24 órában megkezdik a tojásrakást, egy nőstény egyed élete során 200-nál is több tojást rakhat, amelyeket jellemzően kisebb csomókba (3 – 10 db) helyezik el. Kedvelt tojásrakó helyeik a levélfonáki érzugok, de találkozhatunk petékkel a növények szártövi részén, a talaj felső rétegében vagy akár a növényház üvegfalán is. A peték kb. 0,5 mm átmérőjűek. Színük kezdetben sárgásfehér, később az embrió fejlődésével pirosas. A tojásokból a lárvák növényházi körülmények között 4-9 nap alatt kelnek ki.
A tojásokból kikelő fiatal hernyók 1,5 mm hosszúságúak, fejük fényesen barna vagy fekete, a fej mögötti szelvényen egy sötét színű szklerotizálódott lemez látható. Testük alapszíne lazacrózsaszín, mely a fejlődés során a tápnövény függvényében változik. Testük ízein szürkés-feketés foltok láthatóak, a foltokon kitinszőrök találhatóak. Fejlődésük növényházi körülmények között 3 - 4 hétig tart.
(Forrás:http://agraragazathu.web.maxer.hu/cikk/uj-novenyhazi-kartevo-pontuszi-tuzmoly-duponchelia-fovealis-zeller-1847-magyarorszagon)
Kárkép:
A nőstények párosodást követően a tojásokat általában a levelek fonákjára, az érzugokba rakják, de található tojás a szár alsó részén is, közel a talajhoz, valamint a talaj felső rétegeiben (Trematerra 1990, Guda és mtsai 1988, Bonsignore és Vacante 2010, Brambila és Stocks 2010, Hoffman 2010, Billen 1994). A tojásokból kikelt növényi részekkel táplálkozó lárvák okozzák a kártételt (Brambila és Stocks 2010). A pontuszi tűzmoly fejlődésének idejét nagymértékben befolyásolja a hőmérséklet. Növényházi körülmények között 8–9 nemzedék figyelhető meg évente, bár a nemzedékek át fednek (Romeijn 1996, Bonsignore és Vacante 2010, Pijnakker 2001). A lárvák a párás környezetet szeretik, leggyakrabban az elhalt levelek és a talaj között árnyékos helyen húzódnak meg (Bethke és Vander Mey 2011). Szinte bármilyen növényi részen, így a gyökereken, a leveleken, a virágokon és a terméseken egyaránt okoznak károkat (Messelink és Van Wensveen 2003, Bethke és Vander Mey 2011, Bonsignore és Vacante 2010, Pijnakker 2001, Hoffman 2010). Az idősebb lárvák akár egy puhább, fás szárú növény szárába is berághatnak (Hoffman 2010, Pijnakker 2001, Romeijn 1996, Guda és mtsai 1988), de gyakran megfigyelhető táplálkozásuk bomló növényi maradványokon is (Pijnakker 2001). Gyakran hagynak maguk után szövedéket és rágásnyomokat a talaj felszínén vagy a cserepek között (Derksen és Whilby 2011, Messelink ésVan Wensveen 2003). A lárva kártétele a növény kondíciójának leromlását és hervadását eredményezi. Növényvédelmi szempontból a megrágott növényi részeken könnyen megtelepedő másodlagos szervezetek, például a Botrytis cinerea megjelenése sem elhanyagolható (Guda és mtsai 1988).
Védekezés:
A pontuszi tűzmoly ellen biológiai (Bacillus thuringiensis és Hypoaspis miles ) és kémiai módszerekkel lehet védekezni. Ahhoz, hogy a növényvédelmi kezeléseket a megfelelő időben tudjuk elvégezni, elengedhetetlen a kártevő hatékony csapdázása, hiszen a rajzását így tudjuk figyelemmel kísérni (Bonsignore és Vacante 2010, Van Deventer 2009, Guda és mtsai 1988). A kártevő megfigyelésére Hollandiában szexferomon csapdát fejlesztettek ki (Pénzes 2006), amely bár kereskedelmi forgalomban kapható (Koppert, Biobest) a feromon azonosításáról és teszteléséről nem érhető el relenváns közlemény. A szexferomon csalétek hatékonyságát azonban több irodalmi adat is alátámasztja (Bonsignore és Vacante 2010, Brambila és Stocks 2010, Zandigiacimo és Buian 2007).
Forrás: Növényvédelem 50. évfolyam, 8. szám, 2014. augusztus 357-358. oldal