Taxonómia:
Az Euphorbia davidii Subils. (E. dentata auct., E. dentata Michx. var. gracillima Millsp., E. dentata Michx. var. lancifolia Farv.) az Euphorbia dentata csoport egyik képviselője. A csoport két dél-amerikai és öt észak-amerikai fajból áll (Mayfield 1997), de ez a faji szintű elkülönítés még nem általánosan elfogadott a taxonómusok körében.
Morfológia:
Egyéves, 10-50 (70) cm magas, egyenes, szőrös szárú növény, ívesen emelkedő oldalágakkal. A levelek átellenesek, 7-15 (25) mm hosszú nyelűek, a levéllemezek 1-10 x 0,5-3,5 cm méretűek, lándzsásak vagy szélesen elliptikusak, középen a legszélesebbek, a levélalap felé elvékonyodóak, csúcsuk tompa vagy hegyes, a levélszél hullámos-fogas vagy fogas, a lemez és a fonák egyaránt érdesen szőrös. A virágzati ágak ernyőszerűen állnak, a virágzat lapos felületű, vagy enyhén gömb alakú, számos cyathiummal. A murvalevelek keskeny elliptikusak vagy lándzsásak, rövid nyelűek, alapjuknál sápadtabb fényűek. A tokok széles tojásdadok, csupaszak, 3 rekeszűek, 4,5-5 mm szélesek. A magvak tojásdadok, háromszög -tojásdadok, vagy szögletesek, 2,4-3 mm átmérőjűek, felületük szürkétől csaknem fekete színűek, szabálytalanul bibircsesek. A növény augusztusban és szeptemberben virágzik (Vladimirov és Petrova 2009).
Elterjedési terület:
Az Euphorbia davidii Észak-Amerikában, az USA középső részén és Észak-Nyugat Mexikóban honos, később a vasútvonalak mentén az egész észak-amerikai kontinensen szétterjedt. Argentínában és Ausztráliába is behurcolták, és meg is honosodott (Mayfield 1997). Európában az E. dentata csoport képviselőit elsőként a kontinens délkeleti határának tekintett Észak-Kaukázus vidékén találták meg 1968-ban (Mikheev 1971), majd később Odessza kikötőjének környékén is felbukkant (Kovalenko és mtsai 1993). Ezt követően Ukrajna számos pontján is felfedezték, elsősorban vasútvonalak mentén (Huzik és mtsai 1997).
Az E. dentata csoport képviselőit a világ néhány részén inváziós fajnak tekintik, Oroszországban és Ukrajnában a karantén gyomok listáján szerepel (Vladimirov és Petrova 2009). Mayfield (1997) szerint az E. davidii a legelterjedtebb és a leginkább gyomként viselkedő növény az E. dentata csoportból és nagy valószínűséggel az E. dentata európai adatai az E. davidii-re vonatkoznak. Marchessi és mtsai (2011) hasonlóképpen revideálták az argentínai előfordulási adatokat.
Az E. davidii újabban Bulgáriában is előkerült, egy kompátkelő és vasúti pályaudvar környékén, valószínűleg Ukrajnából hurcolták át kompon szállított termény kísérőjeként (Vladimirov és Petrova 2009). Az utóbbi időkben, Olaszországban, főként vasútállomások környékén, számos helyen kimutatták (Galasso és mtsai 2011), és Franciaországban is előkerült (Mark Mayfield személyes közlése).
Hazai előfordulás:
A növény hazánkban jelenleg egyetlen lelőhelyen ismert, Igar település környékén. Az élőhelye egy 26 ha nagyságú szántőföld. A megtalálás évében kukoricavetés volt a szántón, ahol egy 100 m2-es mintaterületen a növényfajok borításának közvetlen százalékos becslésével típusfelvételt készítettünk, szeptember 12-én. Úgy tűnik, hogy az E. davidii tipikus nyárutói (T4-es) gyomnövényként viselkedik. Dominanciája a szántó különböző részein 0,1-30 % közötti értékeket mutatott. A táblán belül, ahol a jól beállt kukoricaállomány kellően leárnyékolta a talaj felületét, csak szálanként fordult elő, ellenben a vetéshiányos foltokon sűrű társulást alkotott.
Számos inváziós növényre jellemző, hogy elsőként a vasútvonalak mentén terjed szét és onnan hódította meg a környező szántóföldeket vagy féltermészetes élőhelyeket (Bartha és mtsai 2004, Botta-Dukát és mtsai 2004, Pinke 2009). Megemlítendő, hogy az E. davidii esetében viszont hazánkban jelenleg csak egy, szántóföldi lelőhely ismert. A növény külföldi tanulmányokban közzétett terjedési viselkedése alapján elképzelhető, hogy esetleg már megtelepedett az Igar közelében elhaladó Budapest-Dombóvár vasútvonal mentén és a környező vasútállomások környékén, de ez idáig elkerülte a botanikusok figyelmét. A közvetlen szántóföldre juttatás lehetősége sem kizárt szennyezett vetőmagokkal. A szóban forgó szántőföld bérlője 2008 óta gazdálkodik a területen, és elmondása alapján az E. davidii már akkor jelen volt a termőföldön. A korábbi bérlő pedig úgy nyilatkozott, hogy sosem használt külföldről származó vetőmagot.
Talán időjárási okok hozzájárulásának következtében, az utóbbi években a Dél-Dunántúlon számos új adventív növényfajt figyeltek meg, melyek egy része a szántóföldeken jelentős állományokat alkot (Csiky és mtsai 2004, Pál és Pinke 2006, Pinke és mtsai 2006, Pál 2011). Bár E. davidii behurcolásának módja ismeretlen, a vasútvonalak menti terjedését feltételezve, jövőbeni felbukkanása, és a szántóföldekre való behatolása az ország bármely más pontján is elképzelhető.
Forrás: Növényvédelem 48. évfolyam 2012 március, 3. szám 117-119. oldal
Védekezési lehetőségek:
Tarlókezeléssel mechanikailag, vagy kémiai totális gyomirtó szerrel. Kukorica állományban pedig szelektív kétszikű gyomirtó szerekkel vagy sorköz kapálással.
Nehézsége az, hogy több hullámban és folyamatosan csírázik (amikor már elég mag van a talajban). A szárazságot igen jól bírja, amikor a kukorica már teljesen leszáradt a hőség miatt ez a növény, akkor is zöld és egészséges.
Az Euphorbia davidii Subils. (E. dentata auct., E. dentata Michx. var. gracillima Millsp., E. dentata Michx. var. lancifolia Farv.) az Euphorbia dentata csoport egyik képviselője. A csoport két dél-amerikai és öt észak-amerikai fajból áll (Mayfield 1997), de ez a faji szintű elkülönítés még nem általánosan elfogadott a taxonómusok körében.
Morfológia:
Egyéves, 10-50 (70) cm magas, egyenes, szőrös szárú növény, ívesen emelkedő oldalágakkal. A levelek átellenesek, 7-15 (25) mm hosszú nyelűek, a levéllemezek 1-10 x 0,5-3,5 cm méretűek, lándzsásak vagy szélesen elliptikusak, középen a legszélesebbek, a levélalap felé elvékonyodóak, csúcsuk tompa vagy hegyes, a levélszél hullámos-fogas vagy fogas, a lemez és a fonák egyaránt érdesen szőrös. A virágzati ágak ernyőszerűen állnak, a virágzat lapos felületű, vagy enyhén gömb alakú, számos cyathiummal. A murvalevelek keskeny elliptikusak vagy lándzsásak, rövid nyelűek, alapjuknál sápadtabb fényűek. A tokok széles tojásdadok, csupaszak, 3 rekeszűek, 4,5-5 mm szélesek. A magvak tojásdadok, háromszög -tojásdadok, vagy szögletesek, 2,4-3 mm átmérőjűek, felületük szürkétől csaknem fekete színűek, szabálytalanul bibircsesek. A növény augusztusban és szeptemberben virágzik (Vladimirov és Petrova 2009).
Elterjedési terület:
Az Euphorbia davidii Észak-Amerikában, az USA középső részén és Észak-Nyugat Mexikóban honos, később a vasútvonalak mentén az egész észak-amerikai kontinensen szétterjedt. Argentínában és Ausztráliába is behurcolták, és meg is honosodott (Mayfield 1997). Európában az E. dentata csoport képviselőit elsőként a kontinens délkeleti határának tekintett Észak-Kaukázus vidékén találták meg 1968-ban (Mikheev 1971), majd később Odessza kikötőjének környékén is felbukkant (Kovalenko és mtsai 1993). Ezt követően Ukrajna számos pontján is felfedezték, elsősorban vasútvonalak mentén (Huzik és mtsai 1997).
Az E. dentata csoport képviselőit a világ néhány részén inváziós fajnak tekintik, Oroszországban és Ukrajnában a karantén gyomok listáján szerepel (Vladimirov és Petrova 2009). Mayfield (1997) szerint az E. davidii a legelterjedtebb és a leginkább gyomként viselkedő növény az E. dentata csoportból és nagy valószínűséggel az E. dentata európai adatai az E. davidii-re vonatkoznak. Marchessi és mtsai (2011) hasonlóképpen revideálták az argentínai előfordulási adatokat.
Az E. davidii újabban Bulgáriában is előkerült, egy kompátkelő és vasúti pályaudvar környékén, valószínűleg Ukrajnából hurcolták át kompon szállított termény kísérőjeként (Vladimirov és Petrova 2009). Az utóbbi időkben, Olaszországban, főként vasútállomások környékén, számos helyen kimutatták (Galasso és mtsai 2011), és Franciaországban is előkerült (Mark Mayfield személyes közlése).
Hazai előfordulás:
A növény hazánkban jelenleg egyetlen lelőhelyen ismert, Igar település környékén. Az élőhelye egy 26 ha nagyságú szántőföld. A megtalálás évében kukoricavetés volt a szántón, ahol egy 100 m2-es mintaterületen a növényfajok borításának közvetlen százalékos becslésével típusfelvételt készítettünk, szeptember 12-én. Úgy tűnik, hogy az E. davidii tipikus nyárutói (T4-es) gyomnövényként viselkedik. Dominanciája a szántó különböző részein 0,1-30 % közötti értékeket mutatott. A táblán belül, ahol a jól beállt kukoricaállomány kellően leárnyékolta a talaj felületét, csak szálanként fordult elő, ellenben a vetéshiányos foltokon sűrű társulást alkotott.
Számos inváziós növényre jellemző, hogy elsőként a vasútvonalak mentén terjed szét és onnan hódította meg a környező szántóföldeket vagy féltermészetes élőhelyeket (Bartha és mtsai 2004, Botta-Dukát és mtsai 2004, Pinke 2009). Megemlítendő, hogy az E. davidii esetében viszont hazánkban jelenleg csak egy, szántóföldi lelőhely ismert. A növény külföldi tanulmányokban közzétett terjedési viselkedése alapján elképzelhető, hogy esetleg már megtelepedett az Igar közelében elhaladó Budapest-Dombóvár vasútvonal mentén és a környező vasútállomások környékén, de ez idáig elkerülte a botanikusok figyelmét. A közvetlen szántóföldre juttatás lehetősége sem kizárt szennyezett vetőmagokkal. A szóban forgó szántőföld bérlője 2008 óta gazdálkodik a területen, és elmondása alapján az E. davidii már akkor jelen volt a termőföldön. A korábbi bérlő pedig úgy nyilatkozott, hogy sosem használt külföldről származó vetőmagot.
Talán időjárási okok hozzájárulásának következtében, az utóbbi években a Dél-Dunántúlon számos új adventív növényfajt figyeltek meg, melyek egy része a szántóföldeken jelentős állományokat alkot (Csiky és mtsai 2004, Pál és Pinke 2006, Pinke és mtsai 2006, Pál 2011). Bár E. davidii behurcolásának módja ismeretlen, a vasútvonalak menti terjedését feltételezve, jövőbeni felbukkanása, és a szántóföldekre való behatolása az ország bármely más pontján is elképzelhető.
Forrás: Növényvédelem 48. évfolyam 2012 március, 3. szám 117-119. oldal
Védekezési lehetőségek:
Tarlókezeléssel mechanikailag, vagy kémiai totális gyomirtó szerrel. Kukorica állományban pedig szelektív kétszikű gyomirtó szerekkel vagy sorköz kapálással.
Nehézsége az, hogy több hullámban és folyamatosan csírázik (amikor már elég mag van a talajban). A szárazságot igen jól bírja, amikor a kukorica már teljesen leszáradt a hőség miatt ez a növény, akkor is zöld és egészséges.