Elterjedése:
Az északi részeket kivéve Európa nagy részén elterjedt, megtalálható Észak-Afrikában is, kelet felé pedig a Kaukázusig fordul elő (Kerzhner és Josifov 1999.)
Gazdanövényei:
Tóth (1959) szerint hazánkban legkedveltebb tápnövénye a Solanum dulcamara, valamint a Clematis vitalba. ezen kívül a Lonicera tatarica, a L. xylostemum, a Forsythia suspensa, a Prunus mahaleb és a Sophora japonica levelein, valamint néhány gyomnövényen (Convulvulus, Lepidium, Lycium, Artemisia, Cirsium) is megfigyelte. Clematis vitalba esetében a nagymértékű károsítás lombhullást nekem okoz, de a szívogatott levelek felfelé pöndörödnek és ezzel a növény dekoratív értéke csökken. Lavandula angustifolia okozott jelentős károkat.
Morfológia:
A sárganyakú ugrópoloska, a Halticus luteicollis (Panzer) 2,7-3,7 mm hosszú. Teste nagyrészt fekete, de a feje sárga. A csáp világos színű, igen hosszú és vékony. Az előhát sárgásbarna, ritkábban fekete. Általában rövidszárnyú, ritkán teljesszárnyú (Benedek 1988).
Kárkép:
Idén (2014) a sárganyakú ugrópoloska ugrópoloska olyan mértékben szaporodott fel, hogy az esti órákban tömegesen volt jelen a levendula töveken. Szívogatásuk hatására a levelek részben vagy teljes egészében kifehéredtek, a fonáki részen pedig ürülékcseppek voltak láthatóak.
Életmód:
Pete alakban telel, az imágók a legnagyobb számban júliusban fordulnak elő, de kisebb-nagyobb mennyiségben júniustól-szeptember végéig megtalálhatóak. Hazánkban, a rövidszárnyú ugrópoloskánál kevésbé gyakori.
Gazdasági jelentősége:
A szívogatásukkal súlyos kártételt is okozhat.
Védekezési lehetőségek:
Acetamiprid hatóanyagú készítménnyel. A kezelés után két héttel nem tapasztaltam, hogy a kártevő újra megjelent volna.
Forrás: Növényvédelem 50. évfolyam 2014 augusztus, 8. szám 375-378. oldal
Az északi részeket kivéve Európa nagy részén elterjedt, megtalálható Észak-Afrikában is, kelet felé pedig a Kaukázusig fordul elő (Kerzhner és Josifov 1999.)
Gazdanövényei:
Tóth (1959) szerint hazánkban legkedveltebb tápnövénye a Solanum dulcamara, valamint a Clematis vitalba. ezen kívül a Lonicera tatarica, a L. xylostemum, a Forsythia suspensa, a Prunus mahaleb és a Sophora japonica levelein, valamint néhány gyomnövényen (Convulvulus, Lepidium, Lycium, Artemisia, Cirsium) is megfigyelte. Clematis vitalba esetében a nagymértékű károsítás lombhullást nekem okoz, de a szívogatott levelek felfelé pöndörödnek és ezzel a növény dekoratív értéke csökken. Lavandula angustifolia okozott jelentős károkat.
Morfológia:
A sárganyakú ugrópoloska, a Halticus luteicollis (Panzer) 2,7-3,7 mm hosszú. Teste nagyrészt fekete, de a feje sárga. A csáp világos színű, igen hosszú és vékony. Az előhát sárgásbarna, ritkábban fekete. Általában rövidszárnyú, ritkán teljesszárnyú (Benedek 1988).
Kárkép:
Idén (2014) a sárganyakú ugrópoloska ugrópoloska olyan mértékben szaporodott fel, hogy az esti órákban tömegesen volt jelen a levendula töveken. Szívogatásuk hatására a levelek részben vagy teljes egészében kifehéredtek, a fonáki részen pedig ürülékcseppek voltak láthatóak.
Életmód:
Pete alakban telel, az imágók a legnagyobb számban júliusban fordulnak elő, de kisebb-nagyobb mennyiségben júniustól-szeptember végéig megtalálhatóak. Hazánkban, a rövidszárnyú ugrópoloskánál kevésbé gyakori.
Gazdasági jelentősége:
A szívogatásukkal súlyos kártételt is okozhat.
Védekezési lehetőségek:
Acetamiprid hatóanyagú készítménnyel. A kezelés után két héttel nem tapasztaltam, hogy a kártevő újra megjelent volna.
Forrás: Növényvédelem 50. évfolyam 2014 augusztus, 8. szám 375-378. oldal