Elterjedése:
Európában és az USA-ban széles körben elterjedt fajról van szó. A puszpángot széles körben telepítik (igénytelensége miatt), valamint szúnyog rejtett életmódja miatt, a szaporítóanyaggal könnyedén terjedhet és terjed.
Gazdanövényei:
Puszpáng (Buxus sempervirens L.) és változatai. A különböző változatok nem egyformán fertőződnek.
Morfológia:
Kb. 3 mm testhosszúságú, élénksárga színű szúnyog. A lárva kifejlődve mintegy 3 mm hosszú, sárga színű. A báb narancsszínű, csak a szárnyakat takaró részen szürkés, barnás.
Kárkép:
A levelek fonákán kerekded, kissé felhólyagosodó, olykor egymással egybefolyó foltok láthatóak. Ha a felhólyagosodott részek epidermiszét lehúzzuk, alatta narancsvörös lárvákat találunk. Kiegészítés: egy hólyag alatt akár 5-6 lárvát is találtunk, lásd a fenti képet.
Életmód:
Egy nemzedéke van. A kifejlett lárvák telelnek át, fejlődésük helyén a levélfonák felhólyagosodott epidermisze alatt. Áprilisban alakulnak bábbá, majd májusban imágóvá. Rajzásuk rendszerint május első napjaiban kezdődik és alig húzódik túl május közepénél. Ilyenkor a fertőzött bokrok körül, különösen az alkonyati órákban, de ha a bokrot megmozdítjuk, akkor napközben is tömegesen szálldosnak a kis szúnyogok. A nőstények hamarosan megkezdik tojásaik lerakását a levélfonák epidermisze alá, mégpedig kizárólag az az évi, fiatal leveleken. A leveleken a tojásrakási helyek, mint sárgás pontok már néhány nap múlva, a kis lárvák hatására keletkezett felhólyagosodások pedig augusztus elejétől vehetők észre.
Gazdasági jelentősége:
A puszpángnak rendkívül gyakori kártevője, szinte velejárója. Egy-egy levélben, erős fertőzésnél átlag 6, sőt a nagy levelűben 12 lárva is él, s így jelenlétüket a növény nyilvánvalóan megérzi, de azért elviseli. Ezzel kapcsolatban Jablonowski (1926) megemlíti, hogy Párizsban, ahol 1764-ben Geoffroy először találta e kártevőt, megtalálta azt ugyanott 1873-ban Laboulbene is, tehát 100 esztendő alatt nem pusztult el sem a puszpáng, sem a szúnyog. - A puszpángszúnyog kártételét némely évben nagyban fokozzák a cinkék azzal, hogy a levél epidermiszét felszaggatják, és a lárvákat kiszedik. Az ilyen levelek tavasszal azután megbarnulnak és elpusztulnak.
Védekezés:
Az imágók ellen rajzási időben alkalmazott kontakt inszekticides kezeléssel, a lárvák ellen pedig mélyhatású (tiametoxam, acetamiprid) permetezőszerek jöhetnek számításba.
Forrás: Dr. Balás Géza Kertészeti növények állati kártevői (1966)
A hatóanyagok aktualizálva lettek.
Európában és az USA-ban széles körben elterjedt fajról van szó. A puszpángot széles körben telepítik (igénytelensége miatt), valamint szúnyog rejtett életmódja miatt, a szaporítóanyaggal könnyedén terjedhet és terjed.
Gazdanövényei:
Puszpáng (Buxus sempervirens L.) és változatai. A különböző változatok nem egyformán fertőződnek.
Morfológia:
Kb. 3 mm testhosszúságú, élénksárga színű szúnyog. A lárva kifejlődve mintegy 3 mm hosszú, sárga színű. A báb narancsszínű, csak a szárnyakat takaró részen szürkés, barnás.
Kárkép:
A levelek fonákán kerekded, kissé felhólyagosodó, olykor egymással egybefolyó foltok láthatóak. Ha a felhólyagosodott részek epidermiszét lehúzzuk, alatta narancsvörös lárvákat találunk. Kiegészítés: egy hólyag alatt akár 5-6 lárvát is találtunk, lásd a fenti képet.
Életmód:
Egy nemzedéke van. A kifejlett lárvák telelnek át, fejlődésük helyén a levélfonák felhólyagosodott epidermisze alatt. Áprilisban alakulnak bábbá, majd májusban imágóvá. Rajzásuk rendszerint május első napjaiban kezdődik és alig húzódik túl május közepénél. Ilyenkor a fertőzött bokrok körül, különösen az alkonyati órákban, de ha a bokrot megmozdítjuk, akkor napközben is tömegesen szálldosnak a kis szúnyogok. A nőstények hamarosan megkezdik tojásaik lerakását a levélfonák epidermisze alá, mégpedig kizárólag az az évi, fiatal leveleken. A leveleken a tojásrakási helyek, mint sárgás pontok már néhány nap múlva, a kis lárvák hatására keletkezett felhólyagosodások pedig augusztus elejétől vehetők észre.
Gazdasági jelentősége:
A puszpángnak rendkívül gyakori kártevője, szinte velejárója. Egy-egy levélben, erős fertőzésnél átlag 6, sőt a nagy levelűben 12 lárva is él, s így jelenlétüket a növény nyilvánvalóan megérzi, de azért elviseli. Ezzel kapcsolatban Jablonowski (1926) megemlíti, hogy Párizsban, ahol 1764-ben Geoffroy először találta e kártevőt, megtalálta azt ugyanott 1873-ban Laboulbene is, tehát 100 esztendő alatt nem pusztult el sem a puszpáng, sem a szúnyog. - A puszpángszúnyog kártételét némely évben nagyban fokozzák a cinkék azzal, hogy a levél epidermiszét felszaggatják, és a lárvákat kiszedik. Az ilyen levelek tavasszal azután megbarnulnak és elpusztulnak.
Védekezés:
Az imágók ellen rajzási időben alkalmazott kontakt inszekticides kezeléssel, a lárvák ellen pedig mélyhatású (tiametoxam, acetamiprid) permetezőszerek jöhetnek számításba.
Forrás: Dr. Balás Géza Kertészeti növények állati kártevői (1966)
A hatóanyagok aktualizálva lettek.