Elterjedése:
Dél-Európa, és onnan kezdett terjeszkedni észak felé. Magyarországon 1995-ben írták le először. Mára azonban már Csehországot is elérte.
Gazdanövényei:
Hárs és mályvafélék magjain táplálkozik.
A másodikként megtalált faj a hársbodobács (Oxycarenus lavaterae), amelyet Kondorosy (1995) közölt először, és mire megtaláltuk, Keszthelyen és más dunántúli településeken is telelő példányai hatalmas egyedszámban borították a hársfák kérgét. Ez a faj mediterrán eredetű, a horvát tengerpartról és Délnyugat-Európából már a XIX. században, illetve előtte is ismert volt, de viharos terjedésnek csak az 1990-es években indult. Kártevőként az előzőnél kevésbé jön szóba, mivel a hárs és a mályvafélék magvaival táplálkozik, ez pedig nem jelent sem esztétikai problémát, sem a növények legyengülését. Az egész országban gyorsan elterjedt (Szeőke és Györffyné 2000), mára
Csehországot is elérte, ahol Kment és munkatársai (2006) ismertetik részletesen biológiáját és terjedését. Forrás: Növényvédelem 48. évfolyam 2012 március, 3. szám 97-102. oldal
Dél-Európa, és onnan kezdett terjeszkedni észak felé. Magyarországon 1995-ben írták le először. Mára azonban már Csehországot is elérte.
Gazdanövényei:
Hárs és mályvafélék magjain táplálkozik.
A másodikként megtalált faj a hársbodobács (Oxycarenus lavaterae), amelyet Kondorosy (1995) közölt először, és mire megtaláltuk, Keszthelyen és más dunántúli településeken is telelő példányai hatalmas egyedszámban borították a hársfák kérgét. Ez a faj mediterrán eredetű, a horvát tengerpartról és Délnyugat-Európából már a XIX. században, illetve előtte is ismert volt, de viharos terjedésnek csak az 1990-es években indult. Kártevőként az előzőnél kevésbé jön szóba, mivel a hárs és a mályvafélék magvaival táplálkozik, ez pedig nem jelent sem esztétikai problémát, sem a növények legyengülését. Az egész országban gyorsan elterjedt (Szeőke és Györffyné 2000), mára
Csehországot is elérte, ahol Kment és munkatársai (2006) ismertetik részletesen biológiáját és terjedését. Forrás: Növényvédelem 48. évfolyam 2012 március, 3. szám 97-102. oldal