A Mediterráneumban elterjedt lepke hernyójának tápnövénye a déli ostrofa (Celtis australis). A növény magyarországi előfordulásairól hiányos ismereteink vannak. A fa levelein készített alsó foltaknája könnyen megfigyelhető. Két generációs, bábként telelő faj.
Az Európában és Kis-Ázsiában őshonos fajt franciaországi példányok alapján Staudinger 1871-ben Lithocolletis millierella néven írta le.
Terepi bejárás során (2016. november 04.) a 7-es főút Enying melletti szakaszán a szegélybe ültetett déli ostrofák (Celtis australis) levelein sátoraknákat figyeltünk meg. A begyűjtött leveleket megvizsgálva kiderült, hogy a Magyarországon még ez idáig nem ismert Phyllonorycter millierella fajjal van dolgunk. A lepke elsősorban a Földközi-tenger mellékén (Franciaország, Görögország, Olaszország, Macedónia, Spanyolország stb.) és Kis-Ázsiában fordul elő.
A hernyó az ostorfa levelén alsó aknát készít, melyet az érzugban kezd el. A kifejlett akna háromszög alakú és a határoló ereken nem nyúlik át. A levélen sátor alakú gyűrődés látható. A fonák epidermisze alatti sejteket fogyasztó hernyó mögött maradó hártya kiszárad és a zsugorodás következtében a levél felszíne felpúposodik, így keletkezik a sátorakna.
Az aknák fonákja ezüstszürke, a csomókban összegyűlt ürülék jól látható benne. Jellemzően egy levélen egy akna található, de számos esetben megfigyeltünk 3-9 aknát is. A hernyó az akna közepén fehér gubóban bábozódik, a báb világos barna színű. Irodalmi adatok szerint két generációs faj. A hernyó májustól szeptemberig táplálkozik az aknában. Bábként telel. A lehullott és elbarnult levelekben a lepke-és parazitoid bábokat egyaránt találtunk.
A Celtis australis mellett számos más Celtis occidentalis-t is ültettek. Utóbbiakat az első bejárás után egy héttel vizsgáltuk meg. Az első európai, a második pedig észak-amerikai növény, ennek ismeretében meglepő, hogy a másik kontinensről származó faj leveleiben is számos Phyllonorycter millierella aknát találtunk. Az előzőek ismeretében nem kizárt annak a lehetősége, hogy a felfedezett molylepke akadálytalanul szét fog terjedni az országban, mivel az ostorfát előszeretettel ültetik mindenfelé.
A lepke szárnyfesztávolsága 7-8 mm. Elülső szárnya okkersárga. Mintázati elemeit négy fehér színű sáv alkotja. Ebből kettő az elülső szegélyből fut ferdén a belső szegélyre, a harmadik a szárnytőtől a szárnycsúcs irányába, a szárny egyharmadáig tart, a negyedik pedig a tőtől a belső szegély peremén a középső sávig húzódik. A sávokat ritkásan elhelyezkedő fekete pöttyök szegélyezik. Az elülső szárny rojtja megegyezik a szárny alapszínével, a csúcsának a vége fehér. A levélaknák keresése Budapesten (V., VI., VII., VIII., IX. kerület) eredménytelen volt. A veszprémi állatkertben, illetve a Gödöllői arborétumában is sikertelen volt a keresés.
Forrás: Növényvédelem 52. évfolyam 2016. december 12. szám 595-597. oldal
Az Európában és Kis-Ázsiában őshonos fajt franciaországi példányok alapján Staudinger 1871-ben Lithocolletis millierella néven írta le.
Terepi bejárás során (2016. november 04.) a 7-es főút Enying melletti szakaszán a szegélybe ültetett déli ostrofák (Celtis australis) levelein sátoraknákat figyeltünk meg. A begyűjtött leveleket megvizsgálva kiderült, hogy a Magyarországon még ez idáig nem ismert Phyllonorycter millierella fajjal van dolgunk. A lepke elsősorban a Földközi-tenger mellékén (Franciaország, Görögország, Olaszország, Macedónia, Spanyolország stb.) és Kis-Ázsiában fordul elő.
A hernyó az ostorfa levelén alsó aknát készít, melyet az érzugban kezd el. A kifejlett akna háromszög alakú és a határoló ereken nem nyúlik át. A levélen sátor alakú gyűrődés látható. A fonák epidermisze alatti sejteket fogyasztó hernyó mögött maradó hártya kiszárad és a zsugorodás következtében a levél felszíne felpúposodik, így keletkezik a sátorakna.
Az aknák fonákja ezüstszürke, a csomókban összegyűlt ürülék jól látható benne. Jellemzően egy levélen egy akna található, de számos esetben megfigyeltünk 3-9 aknát is. A hernyó az akna közepén fehér gubóban bábozódik, a báb világos barna színű. Irodalmi adatok szerint két generációs faj. A hernyó májustól szeptemberig táplálkozik az aknában. Bábként telel. A lehullott és elbarnult levelekben a lepke-és parazitoid bábokat egyaránt találtunk.
A Celtis australis mellett számos más Celtis occidentalis-t is ültettek. Utóbbiakat az első bejárás után egy héttel vizsgáltuk meg. Az első európai, a második pedig észak-amerikai növény, ennek ismeretében meglepő, hogy a másik kontinensről származó faj leveleiben is számos Phyllonorycter millierella aknát találtunk. Az előzőek ismeretében nem kizárt annak a lehetősége, hogy a felfedezett molylepke akadálytalanul szét fog terjedni az országban, mivel az ostorfát előszeretettel ültetik mindenfelé.
A lepke szárnyfesztávolsága 7-8 mm. Elülső szárnya okkersárga. Mintázati elemeit négy fehér színű sáv alkotja. Ebből kettő az elülső szegélyből fut ferdén a belső szegélyre, a harmadik a szárnytőtől a szárnycsúcs irányába, a szárny egyharmadáig tart, a negyedik pedig a tőtől a belső szegély peremén a középső sávig húzódik. A sávokat ritkásan elhelyezkedő fekete pöttyök szegélyezik. Az elülső szárny rojtja megegyezik a szárny alapszínével, a csúcsának a vége fehér. A levélaknák keresése Budapesten (V., VI., VII., VIII., IX. kerület) eredménytelen volt. A veszprémi állatkertben, illetve a Gödöllői arborétumában is sikertelen volt a keresés.
Forrás: Növényvédelem 52. évfolyam 2016. december 12. szám 595-597. oldal