Elterjedése:
A selyemfényű puszpángmoly Kelet-Ázsiából származó faj. Európában, elsőként dél-németországi megtelepedését írták le 2006-ban. Szaporítóanyaggal sikerült szétteríteni: Angliába, Hollandiába, Belgiumba, Olaszországba, Szlovéniába, Szlovákiába, Törökországba. Magyarországon 2011-ben figyelték meg először Sopron környékén, azóta Nyugat-Magyarországon széles körben elterjedt és Veszprém megyében is megjelent 2012-ben. 2014. május hónapban, több Veszprém megyei településen már tapasztalták az első lárvanemzedék kártételét.
2014 tavasz folyamán fogta a Fejér megyei fénycsapda az imágót. Később Gárdonyból és Pákozd környékéről jelezték előfordulásukat, hogy valami teljesen lerágja a puszpángot. Terjedését nem lehet megállítani. Tekintettel, hogy mindenhol előszeretettel telepítik a gazdanövényét (lásd temetőkbe stb.)
Gazdanövényei:
Buxus sempervirens
Buxus microphylla
Morfológia:
Közepes termetű, szárnyfesztávolsága 40-45 mm. Mindkét pár szárnya selyemfényű fehér, széles barna szegéllyel, az első pár szárny középtájékán, további barna folton jellegzetes fehér félholddal. Egyes területeken megfigyeltek teljesen barna egyedeket is, de a félhold alakú fehér folt ezeknél is szembetűnő volt.
A fejlett hernyó nagyjából 4 cm hosszúságú, sárgászöldes alapszínű, rajta fekete és világossárga sávozással, illetve fekete pöttyökkel, melyekből fehér szőrcsomók állnak ki.
Kárkép:
Az urbánus környezetben igen gyakori puszpáng növények levelét fogyasztja, azokat akár tarra is rághatja. A gazdanövényen túl, a hernyók által készített laza szövedék lehet irányadó a faj jelenlétének felismerésében, illetve beazonosításában. A kikelő lárvák a leveleket rágják és ürülékükkel, rágcsálékukkal szennyezett szövedékekkel szövik be. Súlyos esetben teljes lombvesztés következhet be. Egy generáció a hőmérséklettől függően 2 hónap alatt fejlődik ki.
Életmód:
A faj az örökzöld puszpáng (Buxus sempervirens) károsítója, ez az egyetlen tápnövénye. Károkat a táplálkozó hernyó okoz. Kezdetben csak hámozgatja a leveleket, azaz csak a levél egyik oldaláról rágják le a levél szöveteit, később teljesen elfogyasztja azokat, akár tarrágást is végezve a puszpángon. A rágáskép, a szövedék és a nagy méretű szemcsés ürülék miatt kártétele nem téveszthető össze más haza puszpáng-károsítóval.
Eredeti élőhelyén évente 5, Európában általában 3 generációja van évente. Az eddigi megfigyelések szerint Magyarországon is 3 nemzedéke fejlődik. A nőstények csomókban rakják petéiket a levelek fonákára. A kikelő hernyók a levelek hátoldalán, rejtőzködve élnek, először csak hámozgatják a leveleket, majd a teljes levéllemezt elfogyaszthatják, erős fertőzöttség esetén csak a szárak és levélnyelek maradnak a növényen. A fejlett hernyók bábozódáshoz készülve leveleket gyűjtenek maguk köré, ezeket lazán összeszövik, itt történik a bábozódás, ebből repülnek ki a lepkék.
Védekezés:
Kiskerti körülmények között általában elegendő a fertőzött növényi részek azonnali eltávolítása és megsemmisítése. Az év folyamán többször is vizsgálni kell a növényeket, mert egészen őszig fertőzhet a faj.
Súlyos fertőzés esetén vegyszeres védekezés is indokolttá válhat, ilyen esetben deltametrin, cipermetrin, acetamiprid, metoxifenozid, diflubenzuron hatóanyagú rovarölő szerek hatásosak lehetnek a faj -és más rágó szájszervű lepkék- hernyói ellen.
Biológiai védekezés: Bacillus thuringiensis
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Selyemf%C3%A9ny%C5%B1_puszp%C3%A1ngmoly
http://www.kormanyhivatal.hu/hu/veszprem/hirek/veszprem-megyeben-is-karosit-a-selyemfenyu-puszpangmoly
A selyemfényű puszpángmoly Kelet-Ázsiából származó faj. Európában, elsőként dél-németországi megtelepedését írták le 2006-ban. Szaporítóanyaggal sikerült szétteríteni: Angliába, Hollandiába, Belgiumba, Olaszországba, Szlovéniába, Szlovákiába, Törökországba. Magyarországon 2011-ben figyelték meg először Sopron környékén, azóta Nyugat-Magyarországon széles körben elterjedt és Veszprém megyében is megjelent 2012-ben. 2014. május hónapban, több Veszprém megyei településen már tapasztalták az első lárvanemzedék kártételét.
2014 tavasz folyamán fogta a Fejér megyei fénycsapda az imágót. Később Gárdonyból és Pákozd környékéről jelezték előfordulásukat, hogy valami teljesen lerágja a puszpángot. Terjedését nem lehet megállítani. Tekintettel, hogy mindenhol előszeretettel telepítik a gazdanövényét (lásd temetőkbe stb.)
Gazdanövényei:
Buxus sempervirens
Buxus microphylla
Morfológia:
Közepes termetű, szárnyfesztávolsága 40-45 mm. Mindkét pár szárnya selyemfényű fehér, széles barna szegéllyel, az első pár szárny középtájékán, további barna folton jellegzetes fehér félholddal. Egyes területeken megfigyeltek teljesen barna egyedeket is, de a félhold alakú fehér folt ezeknél is szembetűnő volt.
A fejlett hernyó nagyjából 4 cm hosszúságú, sárgászöldes alapszínű, rajta fekete és világossárga sávozással, illetve fekete pöttyökkel, melyekből fehér szőrcsomók állnak ki.
Kárkép:
Az urbánus környezetben igen gyakori puszpáng növények levelét fogyasztja, azokat akár tarra is rághatja. A gazdanövényen túl, a hernyók által készített laza szövedék lehet irányadó a faj jelenlétének felismerésében, illetve beazonosításában. A kikelő lárvák a leveleket rágják és ürülékükkel, rágcsálékukkal szennyezett szövedékekkel szövik be. Súlyos esetben teljes lombvesztés következhet be. Egy generáció a hőmérséklettől függően 2 hónap alatt fejlődik ki.
Életmód:
A faj az örökzöld puszpáng (Buxus sempervirens) károsítója, ez az egyetlen tápnövénye. Károkat a táplálkozó hernyó okoz. Kezdetben csak hámozgatja a leveleket, azaz csak a levél egyik oldaláról rágják le a levél szöveteit, később teljesen elfogyasztja azokat, akár tarrágást is végezve a puszpángon. A rágáskép, a szövedék és a nagy méretű szemcsés ürülék miatt kártétele nem téveszthető össze más haza puszpáng-károsítóval.
Eredeti élőhelyén évente 5, Európában általában 3 generációja van évente. Az eddigi megfigyelések szerint Magyarországon is 3 nemzedéke fejlődik. A nőstények csomókban rakják petéiket a levelek fonákára. A kikelő hernyók a levelek hátoldalán, rejtőzködve élnek, először csak hámozgatják a leveleket, majd a teljes levéllemezt elfogyaszthatják, erős fertőzöttség esetén csak a szárak és levélnyelek maradnak a növényen. A fejlett hernyók bábozódáshoz készülve leveleket gyűjtenek maguk köré, ezeket lazán összeszövik, itt történik a bábozódás, ebből repülnek ki a lepkék.
Védekezés:
Kiskerti körülmények között általában elegendő a fertőzött növényi részek azonnali eltávolítása és megsemmisítése. Az év folyamán többször is vizsgálni kell a növényeket, mert egészen őszig fertőzhet a faj.
Súlyos fertőzés esetén vegyszeres védekezés is indokolttá válhat, ilyen esetben deltametrin, cipermetrin, acetamiprid, metoxifenozid, diflubenzuron hatóanyagú rovarölő szerek hatásosak lehetnek a faj -és más rágó szájszervű lepkék- hernyói ellen.
Biológiai védekezés: Bacillus thuringiensis
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Selyemf%C3%A9ny%C5%B1_puszp%C3%A1ngmoly
http://www.kormanyhivatal.hu/hu/veszprem/hirek/veszprem-megyeben-is-karosit-a-selyemfenyu-puszpangmoly