Elterjedése:
Európában és Észak-Amerikában honos faj. Magyarországon általánosan elterjedt.
Gazdanövényei:
Mogyoró. Úgy látszik, valamennyi mogyorófajon és változaton előfordul. A gyümölcstermő cserjének ültetett Corylus avellana L. és C. maxima Mill. éppen úgy fertőződhet, mint ezeknek díszcserjeként ültetett változatai. Előfordul a fává növő törökmogyorón (Corylus clurna L.) és ennek a közönséges mogyoróval alkotott hibridjén (Corylus malurna Tóth). Az amerikai mogyoró (Corylus americana Walr.) nálunk feltűnően a legerősebben fertőződik, Amerikában viszont éppen a az európai mogyorókat kedveli.
Morfológia:
A kifejlett atka potroha megnyúlt, a potroh gyűrűzöttsége teljes. A rostrum rövid. A hátpajzson 4, a potrohon egy pár háti serte helyezkedik el. A nőstény 210 µm hosszú, 50 µm széles, a hím 180 µm hosszú, 40 µm széles.
Kárkép:
A rügyek elgubacsosodását okozza. A fertőzött rügyek rendellenesen megnagyobbodottak, ami különösen a bokrok lombtalan állapotában szembetűnő; nagyságuk ősszel kb. borsónyi, de tavasszal már az 1 cm-es átmérőt is elérhetik. A törökmogyoró fáin a gubacsok gubacsok lényegesen nagyobbak, kb. mogyoró nagyságúak. A fertőzött rügyek tavasszal nem hajtanak ki, csak rózsaszerűen szétnyílnak.
Életmód:
Az atkák a rügyekben telelnek. Szaporodásuk, s így nyilvánvalóan táplálkozásuk is egész télen át tart. Ennek tudható be, hogy a gubacsos rügyek tavasszal lényegesen nagyobbak, mint ősszel. Rügyfakadás táján a rózsaszerűen szétnyíló rügygubacsokból az atkák kivándorolnak és fertőzik az új hajtások rügyeit. (Védekezési lehetőség időpontja). A fertőzött rügyek tavasszal nem hajtanak ki. Belőlük sem hajtás, sem termés nem fejlődik . Az embrionális fejlődés időtartama 6-10 nap. A lárva és a nimfa kifejlődése 30-40 napot vesz igénybe. Feltehetően 3 alkalommal vedlik. Évente valószínűleg 6 nemzedéke fejlődik. A rügyekben telel át. Tavasszal az atkák tömegesen hagyják el a pusztuló rügyeket, a fiatal levelekre vándorolnak és az újonnan képződő rügyekbe húzódnak. Az év folyamán második alkalommal július-augusztusban vándorolnak tömegesen.
Gazdasági jelentősége:
Vadon növő mogyoróbokrokon gyakoribb, telepített mogyorósban csak ritkán, illetve szórványosan fordul elő. A termőrügyek fertőzöttsége - a külföldi irodalomban helyenként található állítással ellentétben - ritkaságszámba megy. A lombrügyek elgubacsosodása is csak a díszcserjeként ültetett amerikai mogyorón számottevő; a Kertészeti és Szőlészeti Faiskola arborétumában levő amerikai mogyorókon 1955-ben a rügyek 37 %-a, 1957-ben 59,8 %-a volt elgubacsosodva.
Védekezés:
Az eddigi megfigyelések szerint nem szükséges ellene.
Forrás: Dr. Balás Géza Kertészeti növények állati kártevői (1966)
Jermy Tibor és Balázs Klára Növényvédelmi állattan kézikönyve 6 (1996)
Ha mégis szükséges a védekezés, akkor ősszel el kell távolítani a gubacsokat és megsemmisíteni (elégetni), tavasszal meg olajos lemosó permetszerekkel gyérítsük az állományt.
Európában és Észak-Amerikában honos faj. Magyarországon általánosan elterjedt.
Gazdanövényei:
Mogyoró. Úgy látszik, valamennyi mogyorófajon és változaton előfordul. A gyümölcstermő cserjének ültetett Corylus avellana L. és C. maxima Mill. éppen úgy fertőződhet, mint ezeknek díszcserjeként ültetett változatai. Előfordul a fává növő törökmogyorón (Corylus clurna L.) és ennek a közönséges mogyoróval alkotott hibridjén (Corylus malurna Tóth). Az amerikai mogyoró (Corylus americana Walr.) nálunk feltűnően a legerősebben fertőződik, Amerikában viszont éppen a az európai mogyorókat kedveli.
Morfológia:
A kifejlett atka potroha megnyúlt, a potroh gyűrűzöttsége teljes. A rostrum rövid. A hátpajzson 4, a potrohon egy pár háti serte helyezkedik el. A nőstény 210 µm hosszú, 50 µm széles, a hím 180 µm hosszú, 40 µm széles.
Kárkép:
A rügyek elgubacsosodását okozza. A fertőzött rügyek rendellenesen megnagyobbodottak, ami különösen a bokrok lombtalan állapotában szembetűnő; nagyságuk ősszel kb. borsónyi, de tavasszal már az 1 cm-es átmérőt is elérhetik. A törökmogyoró fáin a gubacsok gubacsok lényegesen nagyobbak, kb. mogyoró nagyságúak. A fertőzött rügyek tavasszal nem hajtanak ki, csak rózsaszerűen szétnyílnak.
Életmód:
Az atkák a rügyekben telelnek. Szaporodásuk, s így nyilvánvalóan táplálkozásuk is egész télen át tart. Ennek tudható be, hogy a gubacsos rügyek tavasszal lényegesen nagyobbak, mint ősszel. Rügyfakadás táján a rózsaszerűen szétnyíló rügygubacsokból az atkák kivándorolnak és fertőzik az új hajtások rügyeit. (Védekezési lehetőség időpontja). A fertőzött rügyek tavasszal nem hajtanak ki. Belőlük sem hajtás, sem termés nem fejlődik . Az embrionális fejlődés időtartama 6-10 nap. A lárva és a nimfa kifejlődése 30-40 napot vesz igénybe. Feltehetően 3 alkalommal vedlik. Évente valószínűleg 6 nemzedéke fejlődik. A rügyekben telel át. Tavasszal az atkák tömegesen hagyják el a pusztuló rügyeket, a fiatal levelekre vándorolnak és az újonnan képződő rügyekbe húzódnak. Az év folyamán második alkalommal július-augusztusban vándorolnak tömegesen.
Gazdasági jelentősége:
Vadon növő mogyoróbokrokon gyakoribb, telepített mogyorósban csak ritkán, illetve szórványosan fordul elő. A termőrügyek fertőzöttsége - a külföldi irodalomban helyenként található állítással ellentétben - ritkaságszámba megy. A lombrügyek elgubacsosodása is csak a díszcserjeként ültetett amerikai mogyorón számottevő; a Kertészeti és Szőlészeti Faiskola arborétumában levő amerikai mogyorókon 1955-ben a rügyek 37 %-a, 1957-ben 59,8 %-a volt elgubacsosodva.
Védekezés:
Az eddigi megfigyelések szerint nem szükséges ellene.
Forrás: Dr. Balás Géza Kertészeti növények állati kártevői (1966)
Jermy Tibor és Balázs Klára Növényvédelmi állattan kézikönyve 6 (1996)
Ha mégis szükséges a védekezés, akkor ősszel el kell távolítani a gubacsokat és megsemmisíteni (elégetni), tavasszal meg olajos lemosó permetszerekkel gyérítsük az állományt.